Józsa Tamás eredeti ötlete alapján a szinopszist írta: Farkas Csaba
Szinopszis
Duruzsol az erdő – a darab már címében is jelzi a varázslatos helyszínt
és a tematikát. A történet főhőse Lepkés Lulu, az árva lepkelány, aki egy
szüleit és az erdő királyát elsöprő vihar után keresi a helyét az erdei
rovarok felbolydult világában, ahol az önkifejezés eszköze a zene és az
ének – a duruzsolás. A lepkék táncolni tudnak, Lulu azonban duruzsolni
szeretne. Újdonsült barátjával, Teknős Tófival keresi azt, akitől
megtanulhatna zenélni. Ártatlan vágya éles kényszerré válik, amikor egy
barátja megmentése érdekében elvállalja, hogy kiáll a következő
duruzsoló versenyen Sáska Sanyival, az erdő önjelölt urával, akinek
éhes csapata már eddig is óriási károkat okozott.
Lulu kétségbeesetten keresi tanítómesterét. Kitől várhat segítséget?
Pókanyó biztonságba hálózta magát udvartartásával, nem törődik az
erdő bajával, csak a pókok táncát járja. Tücsök Mankó meghasonlott,
sánta, öreg rocker, aki szégyelli volt tanítványa, Sáska Sanyi
hetvenkedéseit. A világjáró Bolha Barát száműzetésből tért haza,
egyszer már csúfosan alul maradt a duruzsoló versenyen. Csak
Darázsapóban reménykedhet, akihez kalandos úton jut el barátaival. De
csalódnia kell: az iszákos, hordóhasú öreg darázsnak csak a mézbor és
Méhkirálynő társasága a fontos. Lulu ugyan beáll hozzá inasnak, de
idővel rájön, hogy duruzsolni tőle sem fog megtanulni.
Közben Sáska Sanyi készül a versenyre, aminek nagy a tétje: aki nyer,
az lesz az erdő ura a viharban elsodort, bölcs és igazságos Szita Berci
helyett. Hogy biztosra menjen, Sáska Sanyi poloska szolgáival foglyul
ejti a Varázsbodzából magának új lábat faragó Tücsök Mankót, azt
gondolva, hogy ellene akar fellépni a versenyen és titkos hangszert
készít magának. A szerencsétlenül járt tücsök híre összekovácsolja a
széthúzó erdei rovarokat – az egymással hosszú ideje haragban lévő
Pókanyó és Darázsapó kibékülnek, Bolha Barát, Tófi és a többiek a
tücsök kiszabadítására szövetkeznek. Lulu elkeseredetten próbál
készülni a közelgő énekversenyre, de reménytelennek tűnik, hogy
valaha is megtanul duruzsolni.
A kietlen kőfejtőben a fogoly szabadítása rosszul sül el: Darázsapó
kapatosan elszunyókál, a titkos főzetet készítő Sáska Sanyi gyanút fog
és elillan, a poloskák rajtaütnek a csapaton. Az utolsó pillanatban érkező
Pókanyó menti meg őket. Darázsapó megszégyenül, megfogadja, hogy
leszokik a mézborról, aztán mentő ötletként egyéni akcióra szánja rá
magát: az éj leple alatt kicseréli Sáska Sanyinak a másnapi versenyre
kotyvasztott varázsfőzetét hashajtóra. Talán ha botrányba fullad a
verseny...
Lulu reményvesztetten, egyedül tölti az utolsó éjszakát. A sötétben
kóborolva az erdő elhagyott szegletében egy szeméttelepre visz az útja.
Dühében, mindent feladva, üres konzervesdobozokon tölti ki a haragját,
egy bottal püfölve ütemesen, egyre hangosabban. Csápok ezrei veszik
körül a sötétben – a városból Sáska Sanyi hívására az erdőbe özönlő
csótányok.
A verseny napján minden veszni látszik. A kicserélt főzetből a poloskák
isznak, Sáska Sanyi szabadon garázdálkodhat. Bolha Barát lendületes
dalát Sanyi látványos mutatvánnyal mossa le a színpadról. Lulu
megnémul, az elcsent varázsfőzetet a földre önti, majd a szeméttelepről
hozott rozsdás edényeket éneklő tálakként használva gyönyörű dalt ad
elő. Sáska Sanyi utolsó mentsvárként a csótányokat hívja segítségül –
vesztére, mert mint kiderül, Lulu csodálatos, meditatív zenéjével
megszelídítette őket. Az erdei lények dúdolásától kísérve Lulu egyszer
csak megtalálja saját hangját – énekelni kezd. A csótányok segítenek
visszaűzni a sáskákat a távoli hegyekbe, ők maguk pedig
visszavonulnak a városba, ahová tartoznak.
